Sajnos a freeblogon beállt rendszerhiba miatt az OlvassBeleBlog sok korábbi bejegyzése (augusztus 25. utániak) elveszett.
Szerencsére már mindent megtaláltok az Olvass bele vadonatúj honlapján: OLVASSBELE.COM
Várunk mindenkit az új oldalon!
Kategóriák: Könyvismertető, Könyvrészletek
Címkék: alessandro davenia, andrassew iván, csabai márk, elie wiesel, ian mcewan, karin alvtegen, könyv, könyvajánló, könyvismertető, recenzió
A nyár vége felé is számos remek könyv kerül az asztalunkra, Vashideg novelláskötettől Egy csibész naplójáig. Az itt következő recenziók kapcsán ti is beleolvashattok az összes kötetbe:
Mély kút leszek, ahogy Andrassew Iván Vashidegét olvasom. A novellák, mint lazán a peremről elengedett kövek csapódnak a vízfelszínembe. Csobbannak egyet, visszhangot vetnek, és elnyelődve ott maradnak a mélyben.
Rögtön az elején egy baleset. Mondhatnám: baleset másként. Az igézet földje már csak ilyen, játékos, súlytalan és egyszerre tragikus. Valakinek az álmába csöppentem? – kérdezem akkor magamtól.
>> Tovább Szeifert Natália recenziójára - * keresd a cikk alján a linket, olvass bele a kötetbe!
Elie Wiesel: A Sonderberg-ügy*
Arról van szó a perben, hogy egy német nemzetiségű New York-i egyetemista, Werner Sonderberg meggyilkolta-e a Németországból érkezett, az életében először felbukkant nagybátyját vagy sem. Kirándulni mentek a hegyekbe. Egyáltalán, miért kirándul valaki az alig ismert, idős nagybátyjával a hegyekbe? Inkább elmehettek volna várost nézni. Múzeumba… A nagybácsi mindenesetre ott maradt holtan egy szakadékban. A fiatalember pedig eljött.
>> Tovább Nádudvari Anna recenziójára - * keresd a cikk alján a linket és olvass bele a kötetbe!
Aztán megjelent legújabb könyve, a 2005-ben írt Szombat. Adtam neki még egy esélyt, mert nem szívesen mondok le a kedves szerzőimről. Ez a könyv ismét napjainkban játszódik, és szerencsére McEwan ismerős nyelvén. Főhőse egy londoni agysebész, akit szabadnapján huszonnégy órán át követhetünk nyomon, hajnali ébredésétől kezdve, vasárnap virradatig. Jómódú orvos, London egyik legmenőbb városrészén. Szép nagy ház, szerető család, feleség, két gyermek, drága autó, azaz egy tipikus felső középosztálybeli angol família.
>> Tovább Novics János recenziójára - * keresd a cikk alján a linket, olvass bele a kötetbe!
Karin Alvtegen: A kitaszított*
A harminckét éves Sybilla akár hálát is adhatott volna a sorsnak azért, hogy tehetős szülők gyermekeként látta meg a napvilágot. Szép jövő állt előtte, lehetőség karrierre, vagyonra. Csak éppen a szeretetet nem kínálták neki tálcán. A Forsenström család sarjának gyermekkora nélkülözte a boldogságot.
>> Tovább Jeges-Varga Ferenc recenziójára - * keresd a cikk alján a linket, olvass bele a kötetbe!
Alessandro D'Avenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér*
Leo átlagos tinédzser, legalábbis látszólag. Nem származik csonka családból, nem veszélyeztetett, sőt rendkívül kedves és megértő édesapja és édesanyja van, habár ő ezt nem szívesen ismeri el. Az iskolát szükségtelen rossznak tartja, a tanárokról úgy gondolja, egy remélhetőleg hamarosan kihaló fajhoz tartoznak, a kutyasétáltatás kínos kötelesség. Imád focizni, zenét hallgatni, gitározni, fék nélküli motorján száguldani. Lógni a haverokkal, Nikóval ki-tud-több-hamburgert-enni versenyben a rosszullétig zabálni, beszélgetni legjobb barátjával, Silviával.
>> Tovább Boros Ágota recenziójára - * keresd a cikk alján a linket, olvass bele a kötetbe!
Csabai Márk: Egy csibész naplója*
A címben szereplő csibész, Barabás Viktor szereti a nőket, az italt, a bulit. Néhány kisebb balhéban is benne volt már, ezért nem ismeretlen a rendőrség számára. Aztán megjelenik életében a NŐ, és elérkezik az életében az a PONT, amitől a végére felnőtté válik. Ahogy az utolsó oldalak egyikén fogalmaz: a történet elején „még nem sejtettem, hogy az igazi éjszakai élet nem emlegethető egy lapon a dübörgő zenével és az alkoholtól torz arcokkal.” A történet végére már „ismerem az érme mindkét oldalát, igaz, ezért súlyos árat fizettetett velem az élet.”
>> Tovább Salamon Eszter recenziójára - * keresd a cikk alján a linket, olvass bele a kötetbe!
Kategóriák: Interjú
Címkék: beszélgetés, felvidéki miklós, halmosi sándor, hernádi judit, interjú, salamon pál, székely csaba, szirtes ági, udvaros dorottya
Egy jó beszélgetésből olyan dolgok is kiderülnek, ami egy cikkből, recenzióból nem derülhet ki. Alkotót kérdezni izgalmas, interjút olvasni nem kevésbé. A júniusi beszélgetéseket gyűjtöttük itt csokorba. Nem is akármilyen ez a csokor, mert olyan nagyszerű színésznőkkel is beszélgettünk, mint Udvaros Dorottya, Hernádi Judit, Szirtes Ági - és költőket, írókat, képregényrajzolót is megszólaltattunk. Válogassatok kedvetekre:
Interjú Halmosi Sándor költővel
Tizenöt év terméséből válogat Halmosi Sándor legújabb verseskötete, az Ibrahim, amely a Noran Könyvesház gondozásában jelent meg. A költővel Szepesi Dóra beszélgetett.
– Hogyan készült a könyv? Miért gondoltad, hogy most egy válogatás jöjjön?
– Úgy érzem, lezárult egy korszak, tizenöt év és hat kötet után. Stuttgartban éltem sokáig, 2006-ban jöttem haza, a Gileáddal érkeztem meg teljesen, itt van dolgom, feladatom, s ez most kezd beérni. Jó itthon, ebben a nyelvben, ebben a sokgéniuszú Kárpát-medencében. Kivételes hely ez – nekünk, magyaroknak legalábbis, hogy Kányádi Sándort idézzem. És persze mintegy összegzésként ez a kötet az eddigi keleti(es) vonalat s folytatja: Démonok – Echnatonalamon – Annapurna – Gileád…
>> A beszélgetés itt olvasható
Interjú Salamon Pállal
Salamon Pál, A Sorel-ház írója közismert filozofikus gondolkodásmódjáról és írásainak igaz életbölcsességéről. Regényei, mint minden jó művészet, szépek és élni segítenek. Új regényéről, Az utazásról beszélgetett az íróval Erdei L. Tamás.
– Kedves Salamon Pál úr, nemrégiben jelent meg Az utazás, amely nagy meglepetéseket tartogat az olvasók számára. Ön szerint mi a legfontosabb újdonsága ennek az utazóregénynek?
– Kedves Erdei Tamás úr, a hivatalos megszólításommal talán meg akarod tréfálni az olvasókat, hiszen csaknem a megírás kezdeteitől közösen munkálkodunk a könyvön. Valljuk be: régóta ismerjük egymást, és együtt dolgozunk.
>> A beszélgetés itt olvasható
Interjú Hernádi Judittal
A legendás amerikai Andrews Sisters énektrió dalai alapján írt darabot Parti Nagy Lajos. A Bandy-lányok című zenés játékot a Belvárosi Színházban mutatja be június közepén az Orlai Produkciós Iroda. Hernádi Judit most dolgozik először Udvaros Dorottyával és Ascher Tamással.
Rick Zsófi interjúja.
– Az olvasópróbán volt egy olyan érzésem, hogy ez nem igazán színdarab; a szövegek inkább a dalok összekötéséhez kellenek. Mostanra viszont már egész kerek lett a sztori. Ez hogyan alakult?
– A legelején volt tizenkét dal, köztük pedig rövid jelenetek, amik vagy kapcsolódtak a dalokhoz, vagy önmagukban is megálltak. Időközben készült el a dalok, és a hozzájuk kapcsolódó, kapcsolható jelenetek sorrendje. Úgy mozaikoztuk, szerkesztettük össze a prózai részeket, ahogy a dalok megkívánták. Kicsit meg is húztuk a szövegeket. Ez olyasmi...
>> A beszélgetés itt olvasható
Interjú Udvaros Dorottyával
Az Andrews Sisters, a ’40-es, ’50-es évek legendás amerikai női énektriója. A Bandy-lányok, a kis magyar valóság napjainkban. Parti Nagy Lajos szövegével, Ascher Tamás rendezésében Hernádi Judit és Udvaros Dorottya júniustól a Belvárosi Színházban játssza el két nő történetét, akik a Ki mit tud?-os sikereik után most újra színpadra lépnek.
– Körülbelül egy éve mondtad, hogy készültök valamire Hernádi Judittal, csak még nem tudtad, hogy mi lesz az. Hogy lett ebből Bandy-lányok?
– Furcsa, de Jucival soha, sehol nem dolgoztunk még együtt, és egyszer, amikor valahol ketten énekeltünk, elkezdtünk azon gondolkodni, hogy csináljunk valamit közösen. Persze fogalmunk sem volt, hogy mit. Nem találtunk darabot, aztán végül mégis, de ahhoz meg nem volt rendező…
>> A beszélgetés itt olvasható
Interjú Szirtes Ágival
Minden ízében színész. Szirtes Ági, a Katona József Színház alapító tagja, Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas érdemes művész a napokban vehette át a Budapest díszpolgára címet. Szirtes Ágival Pálffy Zsuzsa beszélgetett.
– Nem gondolná senki, hogy gyakran kelt életre nyersmodorú, harsány figurákat. Sorsokat teremt néhány szóval vagy akár anélkül. „Jókat szeretnék játszani, nehezeket és sokat” – fogalmazza meg vágyait színháza honlapján. Édesapja, Szirtes Ádám is színész. Gyerekkorától erre a pályára készült?
– Igen, mindig. Egyszer, talán miután szültem, gondoltam arra, hogy ha befuccsol a színészet, elmegyek szülésznőnek. De hál’ Isten eddig még nem fuccsolt be.
>> A beszélgetés itt olvasható
Interjú Felvidéki Miklós képregényrajzolóval
Még csak 21 éves, de már évek óta az Magyar Képregény Akadémia rendes tagja. Munkáival 17 évesen díjat nyert a Fumetto nemzetközi képregényfesztiválon, azóta pedig már több hazai elismerést is kapott. A Noname és A fiú, akit Zsuzsinak hívtak szerzője idén jelentkezett először önálló kötettel. Felvidéki Miklóssal Némajáték című képregényéről, annak képi iróniájáról, a műfaji határátlépésekről és nem utolsósorban az „egészestés” mű több rétegéről beszélgettünk.
>> A beszélgetés itt olvasható
Interjú Székely Csabával a Vilmos-díj kapcsán
Budapesti előadás készül a Nyílt Fórum drámaverseny díjazott alkotásából, Székely Csaba Bányavirág című művéből. A fiatal, marosvásárhelyi szerzőt a filmek és a prózaírás is érdekli. Székely Csabával Mézes Gergely, az MTI munkatársa beszélgetett.
– Ön nyerte a Nyílt Fórum drámaversenyét a Bányavirág című drámájával. Mikor láthatja a közönség a művet?
– Egyelőre semmi konkrétumot nem tudok mondani. Azt hallottam, hogy Csizmadia Tibor rendezőnek tetszik, és szeretne belőle előadást készíteni. Valószínűleg azokkal a színészekkel fog dolgozni, akik követték az egri színházból való távozásakor. Hogy hol és mikor, az még bizonytalan.
>> A beszélgetés itt olvasható
Kategóriák: Könyvismertető
Címkék: böszörményi zoltán, könyv, könyvajánló, könyvismertető, mara meimaridi, philip k dick, recenzió, részlet, terézia mora
Kedves Olvasók, a múlt heti termésben a komoly történelmi témák kedvelői ugyanúgy találhatnak kedvükre valót, mint a misztikus érdeklődésűek. A regénykedvelők, a novellafalók szintén. Figyelmetekbe ajánljuk Izing Róbert, a Támadás az űrből című könyv szerzőjének cikkét Philip K. Dickről.
Ne felejtsétek, hogy csillagozott kötetekbe bele is tudtok olvasni a cikkek alján található linkre kattintva!
Tartsatok velünk a Facebookon is, ha többen leszünk, nyereményekért is tudunk majd játszani! (addig meg marad a játék öröme:))
Jó olvasást!
Színház és diktatúra a 20. században
Ahogy az egyik szerző, Gerold László írja –„a kiváló lengyel Shakespeare-értelmező, Jan Kott szerint dráma és színház vonatkozásában nehéz eldönteni, mi tekinthető politikainak, s mi nem. Ezzel szemben a politikai színház monográfusa, Siegfried Melchinger szerint kezdetektől fogva a színház a politika tárgya, akként, ahogy a politika is a színház témája.”
Hogyan viselkedett a színház – pontosabban a színházi alkotók, valamint a nézőkkel alkotott reflektív viszony – az elnyomások, az „egy-akarat” időszakai alatt?
>> Tovább Tóth Zsuzsanna recenziójára
Terézia Mora: Az egyetlen ember a kontinensen
Muszáj a könyvborítón található fülszövegről írnom. Minden mondata hamis. Azt állítja, hogy a regény „szerelmi történet” férj és feleség között. Ugyan már! Flora és Darius egymásra van utalva, számukra a másik – lásd a regény címét. Ez a helyzet persze nem zárja ki a kisebb konfliktust, hiszen az asszonynak egyszer csak elege lesz az urából, ami nem csoda… Azt is mondja a fülszöveg írója, hogy a főszereplő, „Kopp NDK-s múltú németként megpróbál rendet teremteni ott, ahol nincs”. Dariustól semmi sem állt távolabb, mint a rend és a rendteremtés.
>> Tovább Kibédi Varga Sándor recenziójára
Böszörményi Zoltán: Halálos bűn *
Nem győztem. Böszörményi „párpercesekként” aposztrofálja írásait, egyrészt kalapot emelve Örkény előtt, másrészt elolvasásuk valóban nem tart tovább. A lecsengése, a kiváltott érzelmek értelmezése ellenben jóval több időt vesz igénybe.
Mi is a kötet címe? Halálos bűn. Ez az egyik novella címadója is, ám mindegyik írást áthatja a bűn. Soha nem hivalkodón, az arcunkba kiabálva. Csak finoman átszövi. Az emberi viselkedésben, döntésekben nyilvánul meg. Nem is vesszük észre szinte, nagyfokú éberség kell magunkat rajtakapni egy bűnös gondolaton, kinyilatkoztatáson.
>> Tovább Takács Máté recenziójára * - keresd a cikk alján a linket, olvass bele a kötetbe!
Mara Meimaridi: A szmirnai boszorkányok *
Maria öröksége csupán egy ládika.
És a tartalmát illetően is csalódnia kell, a nagynénjétől remélt ékszerek helyett kézzel írott, görög és török szövegű füzetekre bukkan, amelyek ételreceptek, kozmetikai készítmények – és varázslások leírását tartalmazzák.
Mihez kezdhet egy fiatal görög nő az efféle hagyatékkal?
>> Tovább Zemen Annamária recenziójára - * keresd a cikk alján a linket, olvass bele a kötetbe!
Avassuk szentté Philip K. Dicket, oké? *
Avassuk szentté Philip K. Dicket, oké? Amikor 2003-ban egy könyvesboltban állva találkoztam Az ember a Fellegvárbannal, egy egészen határozott gondolat fogalmazódott meg bennem.
Akkoriban egy kulturális tévéműsor szerkesztőjeként dolgoztam, és azonnal felkutattam ezt az általam nem ismert kiadót, és be is hívtam őket egy interjúra a stúdiónkba, hogy így jelezzem elismerésemet az általam forradalminak tartott tett iránt, és egyúttal felhívjam – valószínűleg csekély számú – nézőink figyelmét erre a nagyszerű, történelmi eseményre. (Abba most nem is megyek bele, hogy egy 10-es skálán mennyire vagy őrült, hogy azt hidd, hogy 2003-ban, Magyarországon jó ötlet kiadni egy PKD-regényt. 8? 9?)
>> Tovább Izing Róbert Philip K. Dicről szóló cikkére - * keresd a cikk alján a linket, olvass bele Philip K. Dick Timothy Archer lélekvándorlása című művébe!
Kategóriák: Könyvrészletek
Címkék: bret easton ellis, királyi hálószobák, könyvrészlet, olvass bele, részlet
Az olvassbele.hu virtuális hasábjain számos könyvbe belelapozhatsz.
Most Bret Easton Ellis Királyi hálószobák című könyvéből ajánlunk figyelmedbe egy részletet:
Harminckét évvel első koncertje és harmincöt stúdióalbum után először lép fel Magyarországon Prince, aki kedden, a Sziget fesztivál nulladik napján ad ízelítőt szerteágazó és behatárolhatatlan zenei stílusából.
A popzene egyik legnagyobb túlélője immár 53. évében jár, és elképesztő diszkográfiája – továbbá ruhatára – mellett újabban sajátos világnézetével és régimódi szokásaival is feltűnést keltett.
Ti ott lesztek?
Már hetedik alkalommal mérkőznek a virtuális térben az ország legjobb blogjai, a Goldenblogon. Az olvassbele.hu kultúrszájt is a nevezettek között van, kult-szórakozás kategóriában - habár nem teljesen blog, inkább magazin, de megragadjuk az alkalmat, hogy népszerűsítsük a kultúrát ezen a versenyen keresztül is.
Így az alábbi szavazógombbal (és facebookos felhasználóval) te is közreműködhetsz ebben. Minden egyes szavazatnak nagyon örülünk és szívből köszönjük!
(! tehát nem erre a blogra, hanem magára az olvassbele.hu kultúrszájtra vonatkozik a szavazat !)
Ezt a kis widgetet az oldalsó menüben is megtalálod a későbbiekben:
Kategóriák: Könyvismertető
Címkék: aczél endre, eduardo mendoza, harry harrison, kembe sorel arthur, kereszty andrás, nick hornby, ungvári tamás
Kedves Olvasó, az elmúlt héten is jutott minden napra egy-egy könyv az olvassbele kultúrszájton. Ha nevetni támad kedved Mendozával, vagy Aczélra vagy acélra vágysz, vagy felejtenél, itt válogathatsz a recenziókból.
A blogunkat pedig keresd a facebookon is, ahol kellemes, tét nélküli játékokat is játszunk, csatlakozz hozzánk!
Eduardo Mendoza: Pomponius Flatus különös utazása
Eduardo Mendoza, a mai spanyol irodalom egyik legismertebb alakja valószínűleg jókedvében írta meg Pomponius Flatus történetét. Ha a nevetés ragályos, biztos, hogy Mendoza derűje ránk is hatással lesz.
Pedig maga az alaptörténet, ha jól megnézzük, egyáltalán nem vidám. Mondhatni tragikus.
>> Zemen Annamária recenzióját itt olvashatod
Aczél Endre: Acélsodrony. A nyolcvanas évek
Kínos dolog harmadszor is ugyanarról írni, ráadásul ismét dicsérőleg… Csak hát Aczél Endre teljesítette a kitűzött penzumot, a harmadik évtized krónikáját is összerakta tükörcserepekből. És az előzőekhez hasonlóan jó kötet született.
Az előző két sodronyban az 56 utáni konszolidáció kezdetétől kiindulva ismertük meg a történelemkönyvekben meg nem írt apróságokat, meg a nagypolitika, a gazdaság összefüggéseit, a kor zenéit.
>> Tovább Bedő J. István recenziójára
Kembe Sorel-Arthur: Gulyásleves négercsókkal *
Kezdjük a végén. Kembe Sorel-Arthur minden este a televízió képernyőjén szórakoztatja színészként az arra érdemeseket egy sorozatban. A sorozat létjogosultságát most nem firtatnám, van, mert erre van igény. Ám sokkal érdekesebb az említett fiatalember életútja, hogyan jutott el eddig az állomásig, mi minden előzte meg.
A Gulyásleves négercsókkal önregény, ám kis távolságot tartva, egyes szám harmadik személyben megírva, leplezetlen őszinteséggel és sziporkázó humorral.
>> Tovább Takács Máté recenziójára - keresd a cikk alján a linket, és olvass bele* a kötetbe!
Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa
Nick Hornby műveivel korábban alig foglalkoztam, talán éppen azért, mert nyelvi világa számomra kevésbé izgalmas. A kedves lúzer hősök, a nemzedéki tematika, a történetek és a hangvétel szimpatikussá tették, ám esztétikai szempontból mindig kissé felszínesnek találtam. Vagy úgy is mondhatnám, még fellengzősebb modorban, hogy mondatai nem elégítették ki maradéktalanul irodalmi szükségleteimet.
>> Tovább Novics János recenziójára
Kereszty András: Szerelem és halál Kairóban *
A legnagyobb baj, ami egy jó regényt, filmet tönkretehet, a hitelesség elvesztése. Ebbe beleférhet egy középkori várfalra kifeszített mai magyar zászló, a bárpult helyett az asztalhoz ülő szereplő vagy a megfigyelőtől keletre fekvő táj mögött lebukó nap alkonyi fénye. Onnantól kezdve az egész mű hitelessége kérdőjeleződik meg. Na, épp ez az, ami még morzsákban sem fordulhat elő Kereszty András új regényében.
>> Tovább Bedő J. István recenziójára - keresd a cikk alján a linket, és olvass bele* a kötetbe!
Harry Harrison: A rozsdamentes acélpatkány
Túl vagyunk a második évezred közepén. A dolgok messze jobban alakultak, mint Orwell, Huxley, Herbert vagy akár Heinlein elképzelte. A bolygók nagy része leküzdötte problémáinak jó részét, általános a békés, polgárosodott felemelkedés. Nagy ritkaság, ha van egy kirakatbetörés, áruházi tolvajlás, esetleg köztulajdon-rongálás.
>> Tovább Hepper Richárd recenziójára
Ungvári Tamás: A feledés enciklopédiája
A múlt nyugtalan tenger. Ha mindenki elkezdené családjának múltját kutatni, felismerné, hogy saját története szélesebb kitekintésben akár befolyásolhatja is – a világtörténelmet. De ez nem sok embernek adatik meg. Ungvári Tamás fáradságot nem kímélve elvégzi helyettünk, a halott testeknek élő szövetet adva. A múlt nyugtalan felszínén bolyongó hajótörötteknek csak a jelen és a jövő generációja dobhat mentőövet. Ilyen mentőöv A feledés enciklopédiája.
>> Tovább Szabó Gábor recenziójára
Kategóriák: Könyvismertető
Címkék: andrei makine, arnaldur indirdason, baráth katalin, kertész ákos, könyv, könyvajánló, könyvismertető, lugosi lou, margaux fragoso, recenzió
A múlt héten sorra került az olvassbele.hu könyvmolyainál Andreï Makine, orosz származású francia regényíró francia hagyatéka, egy sikamlós Lolita-történet Fragosótól, izlandi földrengés a Hidegzónában, Kertész Ákos Tigrisbundája inkább hideget kapott, mint meleget, aztán Lámapulóvert húztunk és a múltba utaztunk.
Olvassatok bele! - A csillagozott címek mutatják, hogy melyik könyvből találtok részletet is az olvassbele.hu-n.
Andreï Makine: A francia hagyaték
A regény igazi főszereplője a művelt, irodalomkedvelő, nemes lelkű, érzékeny francia nő, aki feleségül megy Fjodorhoz. Egész életében hű marad hozzá, csakúgy, mint az országhoz, amely befogadta. Származását ugyanakkor sohasem tagadja meg. Ez a kettősség adja a regény lüktetését. Ez a kettősség folytatódik az unoka életében is, aki súlyos identitászavarban szenved, és mindezért a nagyanyját hibáztatja, ugyanakkor neki ad hálát másságáért. „Charlotte tanított meg rá, hogy a Volga menti nagy iparvárosba párizsi figurákat képzeljek, ő zárt be ebbe az álom-múltba, ahonnan csak szórakozott pillantásokat vetettem a valóságos életre.”
>> Zemen Annamária könyvismertetőjét itt olvashatod
Margaux Fragoso: Csak ha te is akarod*
Rendkívül bizarr egy kislány és egy középkorú férfi közötti érzelmi és fizikai kapcsolatot a viszony szóval megjelölni, hiszen – számomra legalábbis – a terminus felnőtt partnerek kapcsolatát sugalmazza, ám bizonyos tekintetben ez tűnik a legmegfelelőbbnek. Ha ez fikció lenne, elgondolkodnék azon, vajon miért nem szólt senki a szerzőnek, hogy az alapötlet ugyan kiváló, de nem lesz ez így egy kicsit valószerűtlen, hogy az egész könyvben nincs egy „normális” karakter? Mivel azonban Fragoso a saját történetét dolgozta fel, el kellett fogadnom, hogy az élet sokkalta valószerűtlenebb dolgokat produkál, mint amire a regényeken szocializálódott olvasó számítana.
>> Hudácskó Brigitta könyvismertetőjét itt olvashatod - a cikk alján keresd a linket és olvass bele a könyvbe*!
Arnaldur Indriđason: Hidegzóna
Földrengés rázza meg Izland déli részét. Közvetlenül utána egy Reykjavík melletti tó, a Kleifarvatn vízszintje kétszer olyan gyorsan kezd apadni, mint korábban. A Nemzeti Energiaügyi Hatóság tudósa a helyszínen méréseket végez, hogy magyarázatot találjon a furcsa természeti jelenségre. Arra azonban ő sem számít, hogy egy betört koponyájú csontvázra bukkan a kiszáradt mederben, amelynek lábához egy orosz gyártmányú rádiókészüléket erősítettek.
>> Jeges-Varga Ferenc könyvismertetőjét itt olvashatod
Már akkor gyanút fogtam, amikor az író a Fanta szóra a fantasztikummal reflektál. Később ez a gyanú bizonyossággá kövült: előkerült a „lónyál” az üdítőital szinonimájaként, valamint a feladat szó konzekvensen „föladat”-nak írva, ami nekem kicsit modoros.
Ám ez csak a sor eleje. Rettenetesen döcögős, nyögvenyelős dialógusok erősítették az érzést: a párbeszédek olyanok, mintha egy 70-es évekbeli tévéfilmet néznék. Klisék, közhelyek – talán ezekben a fiatalok mást nem is ismernek. Az oldalak lapozgatása közben már-már megcsapja orromat a naftalin semmivel össze nem téveszthető szaga.
>> Takács Máté recenzióját itt olvashatod
Apró történetek és tapasztalatok egy szépkorú Hölgy életéből. Kezdetben többnyire mindig minden a megszokott mederben halad, mint az ébrenlét alatt, úgy általában a nagyvilágban. Aztán lassan-gyorsan egyszer csak valami aszimmetrikus asszociációs háló szövegszövedékei közt találjuk magunkat. Mint egyre mélyülő álomban, ahol minden szókép kézen fog egy másikat, így hullámoznak szép, egymás utáni összevisszaságban. Ha nem próbáljuk meg követni az algoritmust, még azt is megérthetjük, hogy mégis mi a frász az a Lámapulóver? Mégis minek egy lámának pulóver?
>> Mózes Kitty könyvismertetőjét itt olvashatod - a cikk alján keresd a linkeket, olvass bele a kötetbe*!
Baráth Katalin: A türkizkék hegedű
Dávid Veronika egy bizonyos ókanizsai gyilkosságsorozatban való kínos érintettség miatt önkéntes száműzetésbe kényszerül a sutyorgó pletykahadjárat elől. A romantikus lelkületű könyvmoly meg sem áll „a kávé, a káposzta és a kátrány szagából összevegyülő levegőjű” fővárosig, az ország „nyaktörő sebességgel sikló” metropoliszáig.
>> Jeges-Varga Ferenc könyvismertetőjét itt olvashatod
Kategóriák: Könyvismertető
Címkék: ámosz oz, csalog zsolt, d tóth kriszta, könyv, könyvismertető, nádudvari anna, olvassbele, ross king
Természetesen a múlt hét sem telt el olvasás nélkül az olvassbele.hu-nál. Olvastuk Csalog Zsolt "melós nyelven" írott könyvét, Ámosz Ozzal Tel-ilanban, Ross Kinggel és Michelangeloval a Sixtus-kápolnában, Nádudvari Annával Athénban, D. Tóth Krisztával pedig nagylánykorban jártunk.
Válogassatok kedvetekre, akár strandra való olvasmányra is bukkanhattok:
Csalog Zsolt: A tengert akartam látni
Csalog Zsolt irodalmi módszere az volt, hogy embereket beszéltetett, hangszalagra rögzítette, amit elmondtak, majd az így kapott nyersanyagot irodalommá párolta. Mivel sok időt töltött egyszerű, kétkezi munkások között, az emberek megnyíltak előtte, és bizalmas vallomásokban mesélték el neki az életüket.
A tengert akartam látni című kötet négy munkásportrét tartalmaz a hetvenes évekből. Ismerős világ, kor és környezet.
>> Novics János recenzióját itt olvashatod
Ámosz Oz: Tel-ilani történetek
Tel-Ilan az írói képzelet alkotta izraeli kistelepülés, amely valahol az ország északi részén, a Menase-dombok között található. A falvat a „tüskés kóróval benőtt kiszáradt folyóvölgyben” több mint száz éve a bevándorló orosz zsidók alapították. A gyümölcsültetvények és az árnyat adó fenyőligetek által körülhatárolt vidék alkalmasnak bizonyult arra, hogy az itt lakók többsége földműveléssel foglalkozzon.
>> Jeges-Varga Ferenc recenzióját itt olvashatod
Ross King: Michelangelo és a Sixtus-kápolna
Michelangelónak nem voltak tanítványai. De hát mit is lehetne elvárni egy olyan embertől, aki önmagát használja modellként Holofernész levágott fejéhez? Túlságosan is lefoglalta őt az anyaggal való viaskodás. Az anyaggal, melybe művészetével életet lehelt; s az anyaggal, melybe Isten beoltotta az ő lelkét. Ennyi gyürkőzés kitölti azt a kevés időt, ami egy embernek adathat – legyen az akár 89 év...
Nem is lehetett ő senki mestere, mert örökké megmaradt nyitott szemmel járó tanítványnak.
>> Horváth Balázs recenzióját itt olvashatod
Nádudvari Anna: Az athéni műkereskedő
Buborékos ásványvíz citromkarikával, szerelem a mükénéi aknasírok zöldjén, kellemes séta és kora alkonyi flört az Areioszpagosz körül. Julia, a műfordító lányregénybe illő idillt élvez, amíg hontársaira, egyben mecénásaira vár, Mr. és Mrs. Pullmanre.
A terv szerint Aiszkhülosz Oreszteiájából visznek színre egy részt, Julia fordításában, Sidney-ben. És ugyan mi tehetne hitelesebbé, átütőbbé egy darabot, mint ha a történet szülőhazájában alapozzák meg a bemutatót?
>> Mózes Kitty könyvismertetőjét itt olvashatod - és a könyvbe is beleolvashatsz, keresd a linket a cikk alján!
D. Tóth Kriszta: Nagylánykönyv
Valószínűleg egyikük sem számított akkora sikerre, amekkorát öt éve a Lolával az élet hozott. Vajon miért? A gyerektéma miatt? Hiszen nyilvánvaló volt mindig is, hogy a gyerekvállalás a nők egyik kedvenc témája. Mindnyájan órákig tudunk beszélni a szülés élményéről és gyerekeink cseperedéséről, botladozásairól és jópofaságairól. De volt egy nagy különbség: Kriszta nem szokványos babanaplót vezetett, hanem olyan fejlődésregényt írt az anyaságról, amelyben mindenki ráismerhetett a saját problémáira. Remek stílusban és sok humorral.
Életének 76. évében meghalt Kristóf Ágota Svájcban élő Kossuth-díjas író.
A francia nyelven alkotó írót, aki idén márciusban vehette át a Kossuth-díjat, neuchateli otthonában keddről szerdára virradóra érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Kristóf Ágota, akit Olaszországban Alberto Moravia-díjjal, valamint az Európai Irodalom Osztrák Állami Díjával is kitüntettek, már mintegy fél évtizede nem jelentkezett új művel, egészségi állapota már nem tette lehetővé, hogy írjon.
Kategóriák: Könyvismertető
Címkék: herta müller, könyv, könyvismertető, marcel proust, nagy imre, olvassbele, oriana fallaci, recenzió, rivalda, zsámboki mária
Nem szándékos, de a múlt héten több általunk olvasott könyv is az emlékekhez kapcsolódik.
Zsámboki Mária kötetével nyitottunk, s az emlékezés legnagyobb írója, Marcel Proust is terítékre került.
Olvastunk Rácz Zsuzsától Herta Mülleren át Oriana Fallaciig, belelapoztunk a Rivaldába, és a nyolcvanas években is jártunk Nagy Imrével.
Kedves olvasó, válassz olvasnivalót:
Zsámboki Mária: Tűnő árnyékom közepében
Ébren vagyunk vagy álmodunk. Emlékezünk. Fotóalbumot lapozunk. Minden emlék megmozdul. Nagyon is ébren vagyunk. Álmodunk. Emlékezünk, a nagymama kertjében. Anya napozik, apa örökre lelép. Vörheny égeti a bőrünket, kicsik vagyunk a hatalmas, nehéz paplan alatt.
Körbefon a súlyos magány, és a nehéz levegőben valami örökös szomorúság csírái kelnek életre. Zsámboki Mária vékony kötetében feloldódok, már-már magam is eltűnök. Tűnő árnyékom közepében.
>> Tovább Szeifert Natália írásához
Marcel Proust: A megtalált idő
Amíg Az eltűnt idő nyomában című regényt nem ismertem, azt hittem, hogy a túlérzékenység betegség, amelyet a külvilágban rejtegetnem kell. A Swann elolvasása után döbbentem rá, hogy ez nem így van. Léteznek ugyanis olyan emberek, akik az átlagnál érzékenyebb mentális hullámokkal és pszichikai antennákkal rendelkeznek. Ez pedig egyáltalán nem valamilyen kóros fogyatékosság, hanem egy olyan emberi képesség, amely nem mindenkinek adatik meg, és ha elég okosan bánunk vele, rendkívül gyümölcsöző is lehet. Nem könnyű persze ezzel a szellemi adottsággal boldogulni a világban, sőt mondhatni irdatlanul megnehezíti az ember életét, (...)
>> Tovább Novics János recenziójára
Rácz Zsuzsa: Ismeritek Terézanyut?
Egyik kedvenc filmem, a Bridget Jones naplója nem szűkölködik emlékezetes jelenetekben, számomra azonban mindig az az egyik legviccesebb rész, amikor Bridget riválisa, a műveltségét fitogtató, magabiztos Natasha felteszi az adott helyzetben lehető legközhelyesebb kérdést Salman Rushdie-nak:
„Mennyire önéletrajziak a regényei, Salman?” Mire az író – egyébként nehezen hihető – válasza: „Megdöbbentő, de ezt még senki sem kérdezte tőlem.”
>> Tovább Hudácskó Brigitta írásához
„Ha valaki, csupán azzal, hogy járkál, eszik, alszik és szeret valakit, temetőket csinál, akkor ő a legnagyobb tévedés. Mindenki tévedése, mindenen eluralkodó tévedés” – állítja Herta Müller Szívjószág című könyvének egyik szereplője.
A tévedés azonban olykor maga a színtiszta igazság. Amiről a gyerek is azt gondolja, hogy „úgy telepszik a nyelvére, mint egy meggymag, ha nem akar lecsúszni a torkán.”
>> Tovább Jeges-Varga Ferenc recenziójára
Muszáj elmondanom, hogy fiatalabb koromban Magyarország történelemről azért volt némi fogalmam, mert sok ismeretterjesztő művet meg történelmi regényt olvastam. Nekem ugyanis sosem tanították az említett tantárgyat Marosvásárhelyen. Romániában. És ha most arra gondolok, hogy a fiatalok a ’80-as és 90-es évekről ebből a regényből informálódnak, szomorú leszek.
Hogy miért?
>> Tovább Kibédi Varga Áron recenziójára
Oriana Fallaci: Levél egy meg nem született gyermekhez
Oriana Fallaci interjúalanyának lenni azt jelentette, hogy a kérdezett tagja a korszak legjelentékenyebb személyiségei klubjának, aki a kérdések hullámveréséből felszínre bukkanva szerencsés esetben igazolhatta kivételes képességeit, de ugyanekkorra esélye volt rá, ha nem nagyobb, hogy köznevetség tárgya lesz.
A mai fiatalabb generációk műveltebb példányaiban sem biztos, hogy valamennyi névnél bevillan a felismerés, akikkel a világ sokáig legismertebb újságírója interjút készített. Pedig igazán patinás a névsor, még így megkurtítva is:(...)
>> Tovább Diósdi László írásához
Drámát olvasni jó – legalábbis, sokakkal ellentétben –, számomra igazi élvezetet jelent. Szeretem elképzelni, milyen figurák beszélnek, mit akarnak, kit szeretnek, s kit nem. A láthatatlan érzelmi szálak, viszonyok, az emberek között, egymáshoz és önmagukhoz, esetleg a társadalomhoz, a történelemhez, a múlthoz fűződő kapcsolatuk izgat elsősorban a drámákban.
A gyakorlatlan drámaolvasó számára viszont éppen az okozza a nehézséget, hogy csupán párbeszédek sorából kell kialakítaniuk magukban a szereplőket; azt, amit a regényíró például szépen leír, elmond, szavakkal biztonságosan körbebástyáz számukra.
>> Tovább Tóth Zsuzsanna írásához
A nyolcvanas évek hogyan élnek az emlékezetünkben? Van, akinek történelem, van, akinek napi élmények sorozata. Nekem még tanulás, munkába állás, jó könyvek, filmek, barátságok, szerelmek, utazások és rengeteg beszélgetés, vita arról, hogy milyenek is a nyolcvanas évek, és mi jöhet a nyolcvanas évek után.
Ne feledjük, a rendszerváltás előtti években vagyunk!
Kategóriák: Zene, Interjú, Hírek
Címkék: interjú, medveczky ádám, születésnap, zene
„Egy karmester legyen forró szívű és hideg fejű” – vallja a 70. születésnapját július 15-én ünneplő Medveczky Ádám. A Magyar Állami Operaház karmestere hetvenévesen hetvenedik operáját dirigálhatja, s pályafutása ötvenedik évfordulóján, idén kapta meg a Kossuth-díjat. Három éve az alternatív Kossuth-díjat vehette át, a két kitüntetést egymást kiegészítő elismerésnek tartja.
Kategóriák: Film, Hírek
Címkék: agnieszka holland, film, mozi, oscar, sötétségben
Agnieszka Holland Sötétségben című filmjét nevezi Lengyelország a 2012-es Oscar-díjra a legjobb nem angol nyelvű film kategóriájában. A lengyel indulót egyhangúlag választotta ki a Bogdan Zdrojewski lengyel kulturális miniszter által életre hívott Oscar-bizottság.
Kategóriák: Film, Hírek
Címkék: film, mozi, rövidfilm, szarajevói nemzetközi filmfesztivál, till attila, zomborácz virág
Till Attila Csicska című alkotását és Zomborácz Virág Valami kék című rendezését is beválogatták a július végi Szarajevói Nemzetközi Filmfesztivál rövidfilmes versenyprogramjába.
Kategóriák: Hírek
Címkék: becsületrend, frédéric mitterand, kitüntetés, liza minelli, videó
A „music-hall papnőjének és a tehetséges sokoldalúság kortárs megtestesítőjének” nevezte a francia kulturális miniszter Liza Minnelli amerikai színésznő-énekesnőt, akit hétfő délután Párizsban a Francia Köztársaság Becsületrendjének tiszti rangjára emelt.
Kategóriák: Interjú
Címkék: beszélgetés, interjú, jamie reidy, olvassbele, paulo coelho, richly zsolt, tótfalusi istván
Májusban is sok érdekes, izgalmas beszélgetés került az olvassbele.hu virtuális hasábjaira.
Paulo Coelhóval, Jamie Reidyvel, Richly Zsolttal, Tótfalusi Istvánnal, Vámos Miklóssal. Összefoglaló, emlékeztető, linkekkel alább. Kellemes olvasgatást!
2006-ban Paulo Coelho spirituális válságba került: úgy érezte egyedül van, és lelki fejlődése megakadt. Ha követi Mesterének tanácsát – menjen egy olyan helyre, „ahová a szíve vágyik"–, talán rátalál a megoldásra. Az Alefben újra felfedezi az életet oly gyönyörűvé tevő csodákat és kincseket. Egy időn kívüli helyre követi a tökéletes szerelmet, és végigjárja a lélek útját.
– Az Alefban azt írja, hogy 2006-ban komoly hitbéli kétségei támadtak. Mi okozta ezt a válságot?
– A hit nem valami statikus dolog, állandó dinamikája van. Egy híres német misztikus mondta egyszer, hogy sokszor előfordult vele, hogy mielőtt átment az úttesten, hatalmas volt a hite, ám mire átért a túloldalra, elillant belőle minden áhítat. Így hát én nem is nevezném ezt válságnak, hiszen ez egy természetes folyamat, és mint ilyen, vannak hullámvölgyei. A kikristályosodott, megmerevedett hit elveszti igazi értelmét, és fanatizmussá válik. A hit attól növekszik, hogy a kétely és a belső tépelődés táplálja. Isten az ige, Isten a cselekvés – és a mi kapcsolatunk vele, amit „hit”-nek hívunk, szintén ennek a cselekvésnek a része. Vagyis: az én spirituális keresésem nap mint nap megkérdőjeleződik, és éppen ez teszi még erősebbé, akkor is, ha ez a kétely bizonyos időszakokban – mint például 2006-ban – kissé hosszabbra nyúlik.
>> A teljes beszélgetés a Líra Könyvklub Magazin jóvoltából itt olvasható
"El akartam mesélni, milyen érzés a másik oldalon lenni"
A Kemény üzlet bennfentes beszámoló a gyógyszeripar sötét bugyraiból, hiszen Jamie Reidy egészen közelről figyelhette meg az orvosi rendelők, nővérek és orvoslátogatók mindennapi munkáját, nem feltétlen önzetlen és tisztességes módszereit. A szerzővel a kötet szerkesztője, Tracikievicz Zsófia beszélgetett. A regény a jelenleg is vetített Szerelem és más drogok című film alapjául szolgált.
– Édesapáddal folytatott beszélgetéseidben sokan saját családjukra ismerhetnek. Azt is leírod, hogy édesapádnak milyen elvárásai voltak fiával kapcsolatban. Hogyan fogadta a családja, hogy egy ilyen botrányosnak bélyegzett könyvet írtál, és aztán otthagytad mindkét munkahelyed?
– A szüleim nagyon büszkék voltak rám, arra, hogy elértem a célomat, és író lettem. De közben azért aggódtak, hogy akkori alkalmazóm (Eli Lilly) esetleg beperel, vagy más módon támad majd azokért a botrányos dolgokért, amiket végül is a könyvemben leírtam. Ők egyáltalán nem támogattak abban, hogy otthagyom a Pfizert, hiszen sikeres voltam, és jól kerestem. Azt hiszem, a szülők nem szeretik, ha a gyerekük túl sokat kockáztat. Végül aztán megértették, hogy egyszerűen halálosan untam már a Pfizernél, és ki akartam próbálni magam íróként.
>> Tracikievicz Zsófia interjúja itt
Richly Zsolt animációs filmrendező, grafikusművész idén töltötte be a hetvenedik évét, de alkotói ereje teljében dolgozik. Születésnapját a Moholy-Nagy Művészeti Egyemen, ahol címzetes egyetemi tanár, kollégái és tanítványai is megünnepelték.
A májusi Filmszemlén mutatták be legutóbbi, Kőműves Kelemen című animációját, az áprilisi Könyvfesztiválon dedikálta a korábbi grafikáiból készült gyermekkönyvet, és ő volt a budapesti VII. Gyermekirodalmi Fesztivál és Vásár védnöke is. Ám legjobban a Luther című új animációs sorozata foglalkoztatja, amelyet a reformáció ötszázadik évfordulójára szeretne elkészíteni.
>> Ezüst Rita (MIT) riportja itt olvasható
Színház vagy teátrum; igazgató vagy direktor; gyógyszer vagy medicina?
A Tinta Könyvkiadó az idei Ünnepi Könyvhétre időzítette Tótfalusi István Magyarító szótárának megjelenését. A szótár 12 000 idegen szónak 21 000 magyar megfelelőjét kínálja fel az igényes nyelvhasználónak. Utoljára 80 évvel ezelőtt Tolnai Vilmos tollából jelent meg ilyen átfogó összeállítás. Tótfalusi Istvánt a szótár megjelenése alkalmából kérdezte Cserháthalápy Ferenc.
– Önt jól ismerik az olvasók, több tucat ismeretterjesztő könyvet írt az évtizedek során, és ezek közt feltűnően sok kapcsolódik a nyelvekhez. Ennyire érdekli ez a téma?
– Kevés olyan csodálatos dolog van az ember világában, mint a nyelv, egy hosszú élet is kevés, hogy minden fontosat megtudjunk róla. Csodálatos az anyanyelv, amely nekem mint írónak és fordítónak egyben az anyagom és a munkaeszközöm is. Még egy fokkal csodálatosabb, hogy annyi anyanyelv van a világon, sok ezernyi, és annyiféle, és közben mindegyik tökéletesen ellátja a feladatát. Sok nyelvvel igyekeztem megismerkedni, jó néhányat megtanultam, és ebben is mindig sok örömem telt. Mint témához azért tértem gyakran a nyelvekhez, mert ezt az örömet szerettem volna megosztani olvasóimmal.
>> Cserháthalápy Ferenc interjúja itt olvasható
Az Apák könyve Vámos Miklós leghíresebb, legsikeresebb, legtöbb nyelvre fordított regénye. 2000-ben jelent meg először, azóta idehaza még két tucat kiadást ért meg. Betöltötte a tizedik életévét, vagyis a felső tagozatba lépett. Az Európa elérkezettnek látta az időt, hogy új köntösben, Vámos életműsorozatának következő darabjaként nyújtsa át olvasóknak. Vámos Miklóssal Szepesi Dóra beszélgetett.
– Megjelent életműsorozatának következő darabja, az Apák könyve, melynek kapcsán a New York Times kritikusa azt írta, hogy minden egyes korosztály bölcsességkeresése eltér az előzőétől. Első megjelenése óta eltelt tizenegy év, azóta újabb olvasógenerációk nőttek fel. Ezzel indította: „Ajánlom az Apák könyvé-t az édesapáknak. Meg a fiaiknak. Meg a hozzájuk gyöngéd vagy rokoni szállal kötődő asszonyoknak és lányoknak.” Mit gondol, mást jelent ma a könyv az olvasónak, mint amikor megírta?
– Azt hiszem, most már történelmi regénnyé vált ez a könyv, hiszen az utolsó fejezet ideje a megjelenéskor azonos volt az akkor tényleges jelen idővel, most azonban már az is tíz-egynéhány éves múlt. Kérdés, változtat-e ez valamit a szövegen. Válasz: valamit biztosan. Ahhoz, hogy ilyesfajta kérdésekre értékelhető feleletet adjak, fognom kéne magam, és elolvasnom az új kiadást. Azt ne kérje tőlem senki. Mire egy munkám elkészül, olyan sokszor kell kézbe vennem, azaz olvasnom előre és hátra, részekben és egészben, hogy egyfelől a véremmé válik, másfelől annyira megküzdök minden egyes bekezdéssel, hogy egy életre elmegy a kedvem attól, hogy még egyszer elolvassam. Az ön kérdése azt a pofonegyszerű replikát is előhívja belőlem, hogy: (...)
Kategóriák: Könyvismertető
Címkék: erlend loe, könyv, könyvismertető, krasznahorkai lászló, márai sándor, neil gaiman, olvasás, olvassbele, parti nagy lajos, paul lunde, recenzió, szőcs henriette
A múlt héten is nagyot merített az olvassbele.hu a könyves világ kínálatából. Összefoglaló, linkekkel:
Márai Sándor: Varázs
A Varázs, bár felépítésében kétségtelenül szépen összerakott darab – valószínűleg nem tartozik a legjobb Márai-művek közé. Nehéz elképzelni, hogy éppen a háború utolsó évében – ilyen, a valóságra a legkevésbé sem reflektáló – mű születhessék jelentős írónk tollából. (A darab 1944-ben íródott, ’45-ben mutatta be a Vígszínház.) Mintha a cirkusz zárt világának bűvkörében élő szereplők számára a külvilág nem is létezne.
>>Tóth Zsuzsanna recenziója itt olvasható
Erlend Loe: Naiv.Szuper.
Igazán nehéz összefoglalni a Naiv.Szuper. tartalmát, úgy pedig végképp lehetetlen, hogy magamról ne beszélnék közben. Miből adódik e nehézség? Elsősorban abból, hogy nem sok minden történik a regényben: névtelen főhősünk betölti a 25. születésnapját, és falba ütközik. Úgy érzi, nem bírja tovább folytatni addigi életét: további értesítésig felfüggeszti egyetemi tanulmányait és munkáját, eladja mindenét. Beköltözik bátyja üres lakásába, ahol labdázik, listákat ír, faxokat küld és fogad, majd New Yorkba utazik, és eközben mindenféle dolgokról gondolkozik. Hogy mi az értelme az életnek. Hogy mije van és mije nincs. Hogy mit szeretne. Ilyesmikről.
Hát, ez nem valami sok, csóváljátok most a fejeteket, és igazatok van. Sőt, azt is mondhatjátok – és szintén nem hibáztatnálak érte benneteket, ha így lenne –, hogy vajon mi lehet a baja egy 25 éves fiúnak, akinek semmi komoly tragédia nem történt az életében, jól megy a sora, tengernyi lehetősége van?
>>Hudácskó Brigitta írása itt olvasható
Paul Lunde: Titkos kódok - szimbólumok, titkos nyelvek, rejtjelek
Amikor a gyerekek beiratkoznak az iskolába és részt vesznek az első írásórán, valójában egy kódolási folyamat elsajátításába fognak bele. Ehhez hasonlóan az első olvasás órán meg a dekódolást kezdik tanulni. Amikor a számítógépem kiírja, hogy 404-es hiba, akkor nekem tudnom kéne, hogy a 404 melyik informatikai démon kódneve, és máris közelebb lennék a hiba elhárításához.
Ha egy barát integet nekünk, és mi visszaintünk: dekódoltunk egy üzenetet és hasonlóképpen feleltünk rá. Maga az intés is lehet természetesen több jelentésű gesztus, és ezzel el is jutottunk a Titkos kódok – szimbólumok, titkos nyelvek, rejtjelek című könyvhöz, ami a világban minket körülvevő számtalan, természetes és ember alkotta, rejtett jelről tudósít.
>>Dalnok Fanni könyvismertetőjéért ide kattints
Krasznahorkai László: ÁllatVanBent
A keleti tárgyú könyveiért nem tudtam rajongani és bár az elbeszélés-gyűjteménye tetszett, már nem érintett meg akkora elemi erővel, mint az első két regénye. Minden érdekes volt, amit írt, figyeltem rá, de az elsöprő erőt már nem találtam meg benne. Néha kissé kiszámítottnak tűnt nekem.
Most pedig itt van az ÁllatVanBent, amelynek címétől először idegenkedtem, aztán amikor belelapoztam, rögtön tudtam, hogy nekem írta.
>>Novics János recenziója itt olvasható
Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról
Mert mi kell a magyarnak, akinek a mélyléböjtúrás, mélymagyar mélygyomra már évtizedek óta emészti az emészthetetlent, akinek a zsírsejtjei úgy szaporodnak, amilyen hívek a hazához, úgy, rendületlenül, hogy a költővel szóljak.
Ha az ember egyszer letörli a szája széléről a pacalpörkölt szaftját, és elmegy egy ilyen szép délutánon a Művházba, nem is gondolná, hogy mennyire megváltozhat ez a testtömeg-indexszel agyonnyomorított kis tespeteg élete. Még ha technikailag nem is álltak a helyzet magaslatán, sőt, azt kell mondjam, sőt, mert volt az a kis baleset a vetítővel. Hát nem vetítettek, ne legyünk kicsinyesek, hiszen ott volt nekünk cserébe ez a nagy tapasztalatú morbidobez, aki aztán tudja mi az élet meg a gyomor sava.
>>Szeifert Natália "helyszíni tudósítása" a könyv kapcsán
Szőcs Henriette: Alteregó
Jóllehet a nyugati civilizáció inkább elfogadja promiszkuitásban tobzódó férj életformáját, Ludvig nemcsak a környezetével, de lassacskán önmagával is elhiteti, hogy gyönge feleségét egy vad beduin törzsfőnök rabolta el és tartja fogságban. Nagyvilági és alvilági alakokkal szövetkezve megpróbálja visszaszerezni nem is oly igen vágyott asszonyát, de ezzel csak a társadalmi elvárásoknak kíván megfelelni. Aztán a személyes találkozás alkalmával lehull minden lepel; rá kell jönnie, hogy a sejk egy lépéssel mindig előtte jár, s hogy felesége nem áldozat, de megtalálta boldogságát.
>>Nyirán Ferenc recenziója itt olvasható
Neil Gaiman: Farkasok a falban
Attól olyan különleges ez a könyv, hogy a képzőművészet és az irodalom alkotóerejű összejátszásának lehetünk szemtanúi. Akárha Tim Burton valamelyik horrormeséjét néznénk. S bár az előbb az állítottam, hogy a rajzok viszik el a hátukon a prózát, nem hallgathatom el Gaiman egyszerű szövegének zsenialitását. Egy-két szavas mondataiba sűríti bele a rajzok mondanivalóit. A betűk kövérítése és vékonyítása, nagyítása és kicsinyítése pedig újabb és újabb hangsúlyt ad a képnek és a szónak. Így válik teljessé a mű felépítménye, amelyben az alkotótársak egymás meghosszabbításaivá válnak.
A szociológusok időről időre végeznek felméréseket az olvasási szokásokról, ami egyben a társadalom adott helyzetének meghatározásához is speciális látleletet adhat. Az első ilyen adatfelvétel az 50-es évek végén készült. Akkor a népesség hozzávetően 60 százaléka olvasott évente legalább egy kötetet. (Ma legfeljebb minden harmadik ember teszi ugyanezt.) Abban az időszakban Jókai Mór regényei voltak a legkapósabbak, különösen A kőszívű ember fiai aratott.
A nagy népszerűség oka alighanem az 1848-as és az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni, hasonló összenemzeti fájdalomérzetnek, az „elbuktunk, mégis megmaradtunk igaz hazafinak” életérzésnek tulajdonítható, egyfajta gyógyírként vigasztalódtak az emberek Jókaival megsértett nemzeti önérzetükben. Az arany ember népszerűsége mögött pedig az elvágyódás, az idillikus állapotok utáni sóvárgás érzése lappanghatott. Az idő tájt Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Gárdonyi Géza és Victor Hugo is a legolvasottabb írók közé tartozott– mondta Gereben Ferenc.
Mint felidézte, a Kádár-féle „aki nincs ellenünk, az velünk van” kiegyezés a társadalommal a kultúrában is érzékelhetővé vált.
